Ha azonban úgy döntünk, hogy új életet kezdünk, mert a régi nem működik tovább, nemcsak magunkra, hanem a gyerekeinkre is tekintettel kell lennünk. S bár mindenáron nem szabad együtt maradni valakivel, akivel közös gyerekeink születtek, társas lények vagyunk, akiknek igénye van a másik nemre. A kérdés már csak az, hogy találunk-e olyat, aki nemcsak megfelel, hanem „ideális” és a gyerekeink is elfogadják, vagy kompromisszumokat kötünk. És persze kötünk, de nem mindegy, hogy mennyit és hogyan.

Gyerek kontra új társ

Új társat tehát nehezebb találni, mint gondolnánk, s másodszor, harmadszor, már sokszor örülünk, ha valaki olyat találunk, akivel nem rossz, vagy esetleg tűrhető, de semmiképpen sem magányos. S bár már sokkal több tapasztalatunk van, hogy mi az, amit szeretnénk és mi az, amit nem egy kapcsolatban, a gyerekeinknek sokszor egészen más elképzelései vannak arról, hogy ki legyen életünk párja.

A gyerekek sokszor évekig képtelenek elfogadni a tényt, hogy a szülők már nem élnek együtt, ilyenkor pedig a világ legvonzóbb és legkedvesebb férfija vagy nője is kevés ahhoz, hogy elnyerje a szimpátiájukat. A gyerekek úgy érzik, cserben hagyták őket a szüleik, s az újdonsült párban is folyton csak hibát vélnek felfedezni; ezért a türelem a legnagyobb erénye szívünk új választottjának.



Mikor mutasd be a gyerekeknek?

Válás után persze senki sem ugrik azonnal könnyen fejest egy újabb komoly kapcsolatba, inkább egy kis magányra vágyunk majd könnyű és rövid kapcsolatokat keresünk. Utóbbiakba viszont nem érdemes beavatni a gyerekeket, hiszen semmi szükség rá, hogy összezavarodjanak, vagy elkezdjenek valaki olyanhoz kötődni, aki hetek múlva már el is tűnik. De mikor érdemes a gyereknek bemutatni valakit?

Mindenkinél máskor érkezik el a megfelelő idő, de az minden esetben fontos, hogy addigra megismerjük, milyen is ő valójában, s bízzunk a másikban.  Van, akinél néhány hét után, van, akinél pedig hosszú hónapok múlva jön el az első találkozás időpontja, a lényeg azonban a fokozatosság, s hogy erőltetni semmit sem szabad. Nem apa-, vagy anyapótlékot keresünk a gyerekeknek, hiszen normális esetben nem foszthatjuk meg a valódi szülőjétől, hanem egy új társat magunknak. Az új párnak azonban sokszor több próbát kell kiállniuk a gyerekektől, mint a mesebeli királyfinak, túl az Óperencián. S ha működik a dolog, akkor is mindig minden képlékeny és bizonytalan marad, hiszen a gyerekeinkre fordított idő kárára soha nem mehet az újabb kapcsolat.

Végül pedig, ha megbirkóztunk a saját kételyeinkkel, a gyerekek problémájával, talán jut idő az önfeledt boldogságra is. Ennek azonban már ára van, s ha nem tudjuk, hogy milyen bonyolult az életünk, majd megtudjuk, ha születik egy közös gyerekünk is, aki átrendezi újra az éppen lenyugvó erőviszonyokat.